~2.Fejezet.

Sziasztok!:D Miujság veletek?:) Nagyon örültünk annak a sok kominak amit az 1.fejezethez írtatok ♥ Annyira jól estek :') Remélem ehhez is sok komit kapunk:) Jó olvasást!:)

Laura:)xx

Harry viszonozta a csókot. Pár fotós lekapott minket, bár mi nem vettük észre. Chuck rohant oda hozzánk és ellökött Harrytől. A göndör hajú srácot egy fához nyomta. 

-Mit csinálsz a csajommal?! - én is oda mentem.

-Chuck, hagyd! Én csókoltam meg! Különben is miért érdekel, hogy mit csinálok? Megcsaltál...2x is! És én hülye először még meg akartam bocsátani!
-Te még akkor is az enyém vagy! - fordult felém.
-Nem Chuck, már nem. - megfogtam Harry karját és elhúztam a fától.
-Harry én nagyon sajnálom. -fordultam felé. Nem szólt semmit. -Tényleg sajnálom, csak..csak annyira féltékeny voltam.
-Tegyünk úgy, mintha ez a nap meg se történt volna. -elment. Sóhajtottam, majd én is elindultam hazafelé.


*Másnap reggel*
Nem otthon ébredtem. Egy parkolóban feküdtem. Mikor felültem egy ismerős arcot pillantottam meg felém jönni. Harry.
-Jess, te mit keresel itt? -leguggolt mellém.
-Fogalmam sincs. -megfogtam a fejem.
-Gyere hazaviszlek. -segített felkelni a földről, majd a kocsija felé vezetett. Egy szép Range Rovere volt. Kinyitotta nekem a bal oldali ajtót. Mindketten beszálltunk. Elkezdtem a táskámban kutatni, hátha találok valamit. Volt benne egy fényképezőgép, ami tuti hogy nem az enyém. Egy csomó kép volt rólam és pár ismeretlen emberről. Furcsa pofákat vághattam mikor Harry értetlenül nézett rám.
-Mi az? -kérdeztem flegmán.
-A te géped?
-Nem. De neked nem tök mindegy?!
-Jólvan, nyugi..csak kérdeztem.
-De inkább ne kérdezz! Ne is szólj hozzám! Nem a te dolgod ez az egész! -szinte már kiabáltam.
-De bezzeg mikor megcsókoltál..-nem tudta befejezni, mert közbe vágtam.
-Az más volt!
-Igen?! És mégis mitől volt másabb?
-Hagyjuk, jó? Ne beszéljünk erről! -leállította a kocsit. -Most meg miért álltál meg? -megint flegma voltam.
-Gyere..-kiszállt, utána mentem.
-Hol vagyunk? -néztem rá.
-Itt lakok. -előre ment.
-Én nem megyek be. Azt mondtad, hogy hazaviszel.
-Le kell ápolni a karodon levő sebet. -ekkor észrevettem hogy egy tenyérnyi nagyságú seb volt a karomon.
 Undorítóan nézett ki. De mégis, hogy került oda.
Egy hatalmas háznál voltunk. Udvariasan nyitotta ki az ajtót nekem. Megálltam a már szinte palota nagyságú házzal szemben.
- Ez a tiéd? - mutattam flegmán a fehér magaslatra.
- Igen. - bólogatott.
- Mégis ki vagy te? Talán Harry Potter? - poénkodtam.
- Igen, én vagyok..és még pálcám is van! -kacsintott rám.
A fürtös srác elővette a farmerja hátsó zsebéből a kulcsot, majd kinyitotta a zárat. Mielőtt kitárta volna az ajtót, rám nézett.
- Előre figyelmeztetlek..ez kb számodra a pokol kapuja lesz. Ugyanis odabent még négy lökött srác van. - motyogta.
- Nekem mindegy..csak menjünk már be! - nyaggattam.
Kinyitotta az ajtót. Meglepetésemre amilyen szép volt kívül olyan trehány volt belül..mindenhol zoknik, nadrágok, pólók hevertek.
Még a cipőmet sem rúgtam le..már is ott termett a négy másik srác.
Harry csak nem lecserélted a hárpiádat? - kérdezte egy kék szemű, szöszi srác.
Hárpiádat? Ezek szerint van barátnője?! Még mielőtt a többiek azt hinnék, hogy én vagyok az újdonság gyorsan kijavítottam magam.
- Nem én csak az vagyok akit az utcáról szedett fel....vagyis nem úgy..hanem a London Eye-nál találkoztunk tegnap. - javítottam ki magam, még mielőtt azt hiszik prostituált vagyok vagy valami ilyesmi.
Egy hatalmas kezet éreztem magamon, ami Styles-é volt. Egy nagy folyosón vezetett végén, aminek a falán nagyon sok kép lógott. A legtöbbön színpadon álltak, de voltak privát fotók is, az egyik amelyik a legjobban tetszett egy alvós volt, mind az öten egy autó hátsó ülésein aludtak egymás vállán. Aztán megpillantottam egy platina albumot.
Ezek szerint jók lehetnek, abban amit csinálnak, ilyen albuma nem lehet mindenkinek. Beléptünk egy sugárzóan fehér fürdőszobába.
- Vetkőzz le! - utasított.
- Mit csináljak? - kérdeztem értetlenül.
- Vedd le a pólód és a pulcsid, hogy megtisztítsam a sebed. - magyarázta.
- Ja világos. - helyeseltem.
Lekaptam magamról a pulcsimat, ami igazából nem is az enyém volt és fogalmam sincs kié lehetett..majd megszabadultam a pólómtól is. A hasamat apró lila foltocskák díszítették. Azt hiszem az éjjel aligha nem egy verekedésbe cseppentem és valószínű én vesztettem. Harry óvatosan törtöle a sebet fertőtlenítővel. Sikítani tudtam volna annyira csípett, de helyette inkább a másik kezét szorítottam, ami miatt az arcán egy aranyos gödröcskés mosoly jelent meg. Nem is láttam tegnap ezeket a gödröcskéket, vagy csak nem figyeltem.


3 komi után jön a következő...Pez.:D, Doo:)♥, Lauraa:)xx