~9.Fejezet. ~ Vásárlás

Hahii!:D  Sajnálom, hogy sok késéssel hoztam meg a 9. fejezetet. A 10.-et se ígérem egyhamar de megpróbálom gyorsabban hozni, mint ezt. Remélem tetszeni fog a fejezet és SOK követőt és komit kapunk! Nagyon örülök már a 16 feliratkozónak!
És kérlek szépen, aki szeretne majd mindig friss híreket kapni a bloggal kapcsolatban az CSATLAKOZZON a FB csoportunkhoz! Más, jelentkeztem "pár" blog versenyre is. Az egyikre ITT tudtok szavazni és nagyon megköszönném ha lájkolnátok. Következő fejezet 4 komi után jön! Jó olvasást!

     Laura.xx

- Hogy mi? Eleanorral? Ez teljesen komoly? - néztem rá kerek szemekkel.
- Igen. A srácokkal úgy gondoltuk, hogy rátok férne egy kis ismerkedés. - mosolygott Hazza. Nem szóltam semmit. Megfogtam a bőröndömet és bezártam magam után az ajtót.
   Elővettem egy viszonylag normálisan kinéző ruhát, majd átöltöztem.:

Kopogtak az ajtón. 

- Igen? 

- Eleanor vagyok. Mehetünk? 

- Persze.. - kimentem.

- Drágám, mi ez a ruha? - nézett rám furcsán Eleanor.

- Öhm.. Ez a stílusom?!

- Édesem, ha velünk szeretnél lógni akkor egy kicsit változtatnunk kell a stílusodon. - belökött a szobába majd elkezdett kutakodni a bőröndömben. - Mik ezek a ruhák? Te jó ég! Muszáj lesz elmennünk vásárolni neked normális ruhákat. Most pedig adok addig az enyéim közül valamit. - kinyitotta a bőröndjét, amiben egy csomó szebbnél szebb ruha volt. Persze én utálom az ilyen egybe ruhákat, de hihetetlen hogy mennyi cucca volt. 

- Ezt vedd fel! - a kezembe nyomott egy ruhát. - És cipőt is nézek neked, mivel nem járhatsz mindig torna csukában.

- Nekem nyolc, csak ne magassarkút. - vontam vállat. A kezembe nyomott egy cipőt és pár karkötőt.

Így nézett ki az összeállítás:

- Én ebben nem megyek ki az utcára. Borzalmasan áll. - mentem oda El-hez.

- Dehogyis! Jó lesz ez. - mosolygott. Valamiért olyan érzésem volt, mintha csak szívatni próbálna.

- Ha te mondod.. De most már indulunk végre? 

- Ja, persze. - mosolygott, majd megfogta a táskáját és előre ment. Követtem Eleanort. A srácok nem voltak a szobában. - Hol vannak a többiek? 

- Ha jól tudom medencéznek vagy stúdióban vannak. - nem szóltam semmit.

Kint egy limuzin várt ránk. Teljesen leesett az állam. Beszálltunk, majd koktéllal kínáltak minket. Két öltönyös férfi ült még a limuzinban. Kérdően néztem Eleanorra, aki egyből értette, hogy mit akarok kérdezni.

- 'Őrök' - tátogott. Ebből annyit vettem le, hogy akkor egész nap velünk lesznek. A Times Square-nél kötöttünk ki.

- Mennyi ember van itt.. Azta! És ezek a házak! - a magasabbnál magasabb épületeket bámultam. 

- Jó, igen, tudjuk. Még nem voltál itt és el sem hiszed, hogy eljutottál végre ide. - megfogta El a karom és elkezdett húzni. -De ha időben kész akarunk lenni akkor most mennünk kell. - tovább húzott. Próbáltam közben a szememmel mindent megnézni, de Eleanor túl gyorsan szedte a lábait.

- Mégis miért sietünk ennyire?

- A fiúk vacsorázni visznek minket egy nagyon kifinomult helyre. Nem égetheted le őket, hogy megjelensz a szakadt ruháidban. - kicsit rosszul esett amit Eleanor mondott. Minek vegyek magamnak új, nőies ruhákat, ha Harry úgy szeret ahogy vagyok? Ezt szerintem sosem fogom megérteni. 

Nem sokkal később megérkeztünk egy Burberry nevezetű bolthoz. 

Bementünk és El egyből keresgélni kezdett nekem. Ránéztem egy ruhára ami számomra valami ocsmány volt. 

- Te jó ég! Ez nagyon drága bolt, Eleanor! Nekem nincs ennyi pénzem! 300$ egy ilyen csúnya ruháért?!

- Hé, Jess! Óvatosan azzal a ruhával! Nagyon különleges ez a ruha és az anyaga is kiváló. Ez egy meseszép darab. 

- Hát ha neked ez meseszép akkor én mindjárt kiköpöm a belem. - nevettem. Eleanor vágott egy grimaszt, majd tovább kutatott a ruhák között. - Istenem! Egyszerűbb lenne ha egy olcsóbb boltba mennénk be. Vagy tudod mit? Menjünk vissza a hotelbe és felveszem a saját ruháimat! 

- Jess ne panaszkodj már! Biztos találunk neked olyan ruhát ami tetszik is. - mosolygott. Szép csaj meg minden, de a mosolya mára már kezd nagyon idegesíteni. 

Nem sokkal később Eleanor talált nekem egy ruhát. Tudtam, hogy nekem nem fog tetszeni, de hát mit tehetnék, úgy is az lesz amit ő akar. 

- El, ne már! Nekem ez nem tetszik. Nehogy már ezt kelljen felvennem. - néztem rá mérgesen.

- Sajnálom, de ha te nem veszed meg, akkor majd én megveszem neked! - gyorsan kifizette, majd felém fordult. Megforgattam a szemem, majd elindultam kifelé a boltból.